Szekszárd,
Mikes u. 14.
74/511-222

Kutyák csípőizületi diszpláziája - új megközelítésben

A csípőizületi diszplázia a kutyák leggyakoribb örökletes betegsége. Mintegy 40%-ukat érinti. Minden fajtán előfordul, de legtöbbször a közepes és a nagytestű kutyákon mutatkozik meg klinikai tünetekben. Örökletes és fejlődési rendellenesség. Kizárólag olyan állatok betegednek meg, amelyek örökölték a betegséget. Ezért ha kizárjuk a tenyésztésből a betegséget hordozó kutyákat, lehetővé válik az ún. szelekciós mentesítés. Fejlődési rendellenesség, mert születéskor nem áll fenn, hanem később alakul ki. A betegség kezdetén, néhány hetes korban a csípőizületben az izületi nedv felszaporodása észlelhető, amit az izületi tok és az egész izület ellazulása követ. Ez a folyamat 16 hetes életkorra lezajlik. Az izület lazasága a csípőizületi diszplázia legfontosabb, örökletes rizikófaktora. Minél lazább az izület, annál valószínűbb, hogy a mozgás közben pontatlanul érintkező izületi felületeken fokozott terhelés lép fel. Ez gyulladásos-elfajulásos elváltozásokhoz vezet. Az izületet alkotó csontok eldeformálódnak, a csontfelszívódások és a csontlerakódások következtében kórosan átépülnek. A folyamat az izület lazaságának mértékétől és a hajlamosító tényezőktől (táplálás, mozgatás) függően károsítja a csípőizületet és többnyire hónapok, vagy évek múltán vezet a hagyományos röntgenvizsgálati eljárással kimutatható csontelváltozások kialakulásához.

A klinikai tünetek alapján a betegségnek több formáját különítjük el. A heveny formával ritkán találkozunk. Ez viszonylag korán, 5-12 hónapos kor között jelentkezik és feltűnő klinikai tünetekkel, súlyos mozgászavarral jár. Az idült forma gyakrabban, de később alakul ki és változatos tünetekkel jár. Sántaság lép fel az egyik, vagy mindkét hátulsó végtagon. Fáradékonyság, csökkent terhelhetőség, kisebb munkabírás, szokatlan járás és testtartás (csapott far) mutatkozik. Az állat fájdalmat jelez és ellenkezik felkelés, lépcsőmászás, vagy a hátulsó végtagok passzív mozgatása során. A futás nyúlvágta szerűvé válik. Végül a comb és a medence izomzata elvékonyodik, kiemelkednek a combcsontok nagyforgatói, nő az azok közötti távolság. Néha kattanás is hallható járás közben. Ez a betegség nagyon sok kutyának okoz szenvedést, munkaképtelenséget, tulajdonosaiknak pedig jelentős kiadásokat. A diszplázia klinikailag tünetmentes, mozgászavarral nem járó formája szintén veszélyes, mert ezek az állatok - akárcsak a klinikai tünetekben későn jelentkező esetek - gyakran felderítetlenek maradnak és tenyésztésre kerülnek, átörökítve utódaikra a betegséget.

A megbetegedett kutyák eltérő módon reagálnak a csípőizületben kialakult elváltozásokra. Míg az érzékeny egyedek az enyhe elváltozásokat is súlyos sántasággal jelzik, addig a kevésbé érzékenyek még az izületet súlyosan roncsoló folyamat esetén sem mutatnak klinikai tüneteket. Ráadásul más megbetegedések is okozhatnak hasonló mozgászavart. Ma már ezért köztudott, hogy a csípőizületi diszplázia biztos megállapítása, vagy kizárása nem lehetséges röntgenvizsgálat nélkül!

A jelenleg használt, nyújtott csípőjű beállítással végzett röntgenvizsgálati eljárás jó képet ad a csípőizület megbetegedését kísérő csontelváltozásokról. Ezzel a módszerrel azonban a lassú kórfejlődés miatt csak 24 hónapos kor után lehet biztosan kizárni a csípőizületi diszplázia fennállását. A felvételek elbírálásának egyik legfontosabb szempontja a Norberg-féle szög vizsgálata, amely az izület lazaságát hivatott számszerűen kifejezni. Azonban a combcsont hátranyújtása és befordítása miatt az izületi tok megcsavarodik, az izület lazasága 2-11-szer kisebb lesz a röntgenfelvételen, mint amekkora valójában, a kutya álló helyzetében!

Ebből kiindulva először egy magyar állatorvos, Dr. Sági László kísérelte meg egy a kutyákat álló helyzetben rögzítő kaloda segítségével javítani az eljáráson. Kutatásait pénz hiányában nem tudta kiterjeszteni. 1983-tól Dr. Gail Smith és munkatársai által a Pennsylvaniai Egyetemen (USA) megkezdett, egy évtizedes kutatómunka eredményeként kidolgozták az ún. PennHIP módszert. Ennek során három röntgenfelvételt készítünk a kutyáról. Ez nem károsítja az állat egészségét. Egy felvétel a hagyományos, nyújtott csípőjű, a másik kettő pedig álló helyzetű beállítással készül. Ez utóbbiak közül az első az ún. összenyomatási felvétel. A combcsont fejét a medencecsont izületi vápájának mélyébe nyomva lehetővé válik az izületi felületek illeszkedésének, konvergenciájának vizsgálata. Az egészséges állatoknál az izületi vápa szegélye által képzett körív és a combcsont fejének köríve egymással megegyező középpont köré rajzolható. A másik álló helyzetű felvétel az ún. eltérítési (disztrakciós vagy lazasági) felvétel. Egy erre a célra kifejlesztett berendezés segítségével a csípőizületnél oldalirányban ártalmatlan erővel szétfeszítjük a combcsontokat, vagyis az izületi vápa és a combcsontfejek eltávolításával a csípőizületet az elérhető leglazább pozícióba hozzuk. Az összenyomatási és az eltérítési felvétel során a combcsont feje köré rajzolható két körív középpontja eltér egymástól. Ez pontosan mérhető. A két felvételen kapott középpontok elmozdulása alapján határozzuk meg az izület lazasági indexét. Ennek értéke minél kisebb, annál feszesebb, minél nagyobb, annál lazább a csípőizület. A számszerű kifejezésmód lehetővé teszi, hogy ne "megfelelt" és "nem megfelelt" kategóriákban gondolkozzunk, hanem a fajtára jellemző értékekhez viszonyítsuk a vizsgált egyedet. Több, mint 20000 kutya vizsgálata során a mért legjobb érték 0,07, a legrosszabb 1,19, az átlag pedig 0,52 volt. A 16 hetes korban 0,2-es értéknél jobb kutyáknál soha, a 0,7-es értéknél rosszabb esetekből pedig mindig csípőizületi diszplázia alakult ki. A kettő között a lazaság mértéke mellett a tartási és a takarmányozás körülményei határozzák meg a betegség kialakulásának valószínűségét és súlyosságát.

A hagyományos, nyújtott csípőjű beállítással és az új, a csípőizület lazaságát vizsgáló eljárás közötti különbségeket egy gyakorlati példán is bemutatjuk (ha érdekli, kattintson a bal oldali linkre).

A csípőizület lazaságának megállapításán alapuló eljárás megbízhatóságát több független, nemzetközi vizsgálat, valamint az Egyesült Államokban nagyszámú eredmény is igazolta már. Ez a módszer felülmúlja a régit pontosságban és ismételhetőségben. A 16 hetes korban kapott lazasági index gyakorlatilag megegyezik a kétéves korban mérhetővel. Eredményének örökölhetősége jobb, mint a többi vizsgálati eljárásé, vagyis ha a szülők lazasági indexe 0,5, akkor utódaiké csekély mértékben tér el ettől, míg a hagyományos eljárással két “enyhe” minősítésű egyed kölyke a felnevelés körülményeitől függően lehet “közepes”, de “mentes” is. Ez utóbbi esetben az egészségesnek ítélt állat továbbörökítheti a betegséget. A gyakorlatban nagyon jelentős, hogy a fiatal állatokon a lazaság, vagyis a csípőizületi diszplázia legfontosabb rizikófaktorának vizsgálata minden eddig ismert módszernél pontosabban jelzi előre a megbetegedés kialakulásának valószínűségét. Segítségével a betegségre való hajlamot örökölt állatok már fiatalon kiemelhetőek a tenyészetekből, az ilyen állatok munkakutyaként történő felnevelése és fáradságos kiképzése elkerülhető. Időben felismerve a veszélyt a laza csípőizületű kölykök esetében megfelelő tartási és takarmányozási körülmények biztosításával a betegség súlyosbodása mérsékelhető. Felnőtt állatok esetében a lazaság vizsgálata a diagnosztikai vizsgálat pontosságát növeli. Nem csak annak megállapítására alkalmas, hogy kialakultak-e a csontelváltozások, hanem arra is, hogy a kutya örökíti-e a betegség legfontosabb rizikófaktorát, az izület lazaságát? Ezért segítségével gyorsabb mentesítés érhető el.

A vizsgálat elvégzésére bármikor sor kerülhet. Leginkább a 16 hetestől a három éves életkort javasoljuk. Felnőtt, 24 hónaposnál idősebb állatok esetében praktikusan egybeköthető a nyújtott csípőizületi felvétel Független Diszplázia Bizottság minősítő bírálatával.

Dr. Csikós Károly

Szekszárdi
Állatgyógyászati
Központ