Szekszárd,
Mikes u. 14.
74/511-222
Kutyák
csípőizületi diszpláziája - új megközelítésben
A csípőizületi diszplázia a
kutyák leggyakoribb örökletes betegsége. Mintegy
40%-ukat érinti. Minden fajtán előfordul, de
legtöbbször a közepes és a nagytestű kutyákon
mutatkozik meg klinikai tünetekben. Örökletes és
fejlődési rendellenesség. Kizárólag olyan állatok betegednek
meg, amelyek örökölték a betegséget. Ezért ha
kizárjuk a tenyésztésből a betegséget hordozó
kutyákat, lehetővé válik az ún. szelekciós
mentesítés. Fejlődési rendellenesség, mert
születéskor nem áll fenn, hanem később alakul ki. A
betegség kezdetén, néhány hetes korban a
csípőizületben az izületi nedv felszaporodása
észlelhető, amit az izületi tok és az egész izület
ellazulása követ. Ez a folyamat 16 hetes életkorra lezajlik. Az izület lazasága a
csípőizületi diszplázia legfontosabb, örökletes
rizikófaktora.
Minél lazább az izület, annál valószínűbb, hogy a
mozgás közben pontatlanul érintkező izületi
felületeken fokozott terhelés lép fel. Ez
gyulladásos-elfajulásos elváltozásokhoz vezet. Az
izületet alkotó csontok eldeformálódnak, a
csontfelszívódások és a csontlerakódások
következtében kórosan átépülnek. A folyamat az
izület lazaságának mértékétől és a hajlamosító
tényezőktől (táplálás, mozgatás) függően
károsítja a csípőizületet és többnyire hónapok,
vagy évek múltán vezet a hagyományos
röntgenvizsgálati eljárással kimutatható
csontelváltozások kialakulásához.
A klinikai tünetek alapján a
betegségnek több formáját különítjük el. A heveny formával ritkán találkozunk. Ez viszonylag
korán, 5-12 hónapos kor között jelentkezik és
feltűnő klinikai tünetekkel, súlyos mozgászavarral
jár. Az
idült forma
gyakrabban, de később alakul ki és változatos
tünetekkel jár. Sántaság lép fel az egyik, vagy
mindkét hátulsó végtagon. Fáradékonyság, csökkent
terhelhetőség, kisebb munkabírás, szokatlan járás
és testtartás (csapott far) mutatkozik. Az állat
fájdalmat jelez és ellenkezik felkelés,
lépcsőmászás, vagy a hátulsó végtagok passzív
mozgatása során. A futás nyúlvágta szerűvé válik.
Végül a comb és a medence izomzata elvékonyodik,
kiemelkednek a combcsontok nagyforgatói, nő az azok
közötti távolság. Néha kattanás is hallható
járás közben. Ez a betegség nagyon sok kutyának okoz
szenvedést, munkaképtelenséget, tulajdonosaiknak pedig
jelentős kiadásokat. A diszplázia klinikailag tünetmentes, mozgászavarral nem járó formája szintén veszélyes, mert ezek az
állatok - akárcsak a klinikai tünetekben későn
jelentkező esetek - gyakran felderítetlenek maradnak
és tenyésztésre kerülnek, átörökítve utódaikra a
betegséget.
A megbetegedett kutyák
eltérő módon reagálnak a csípőizületben kialakult
elváltozásokra. Míg az érzékeny egyedek az enyhe
elváltozásokat is súlyos sántasággal jelzik, addig a
kevésbé érzékenyek még az izületet súlyosan
roncsoló folyamat esetén sem mutatnak klinikai
tüneteket. Ráadásul más megbetegedések is okozhatnak
hasonló mozgászavart. Ma már ezért köztudott, hogy a
csípőizületi diszplázia biztos megállapítása, vagy
kizárása nem lehetséges röntgenvizsgálat nélkül!
A jelenleg használt, nyújtott csípőjű beállítással végzett
röntgenvizsgálati eljárás jó képet ad a
csípőizület megbetegedését kísérő
csontelváltozásokról. Ezzel a módszerrel azonban a
lassú kórfejlődés miatt csak 24 hónapos kor után
lehet biztosan kizárni a csípőizületi diszplázia
fennállását. A felvételek elbírálásának egyik
legfontosabb szempontja a Norberg-féle szög vizsgálata, amely az izület
lazaságát hivatott számszerűen kifejezni. Azonban a
combcsont hátranyújtása és befordítása miatt az
izületi tok megcsavarodik, az izület lazasága
2-11-szer kisebb lesz a röntgenfelvételen, mint
amekkora valójában, a kutya álló helyzetében!
Ebből kiindulva először egy
magyar állatorvos, Dr. Sági László kísérelte meg egy a kutyákat álló helyzetben rögzítő kaloda segítségével
javítani az eljáráson. Kutatásait pénz hiányában
nem tudta kiterjeszteni. 1983-tól Dr. Gail Smith és munkatársai által a Pennsylvaniai
Egyetemen (USA) megkezdett, egy évtizedes kutatómunka
eredményeként kidolgozták az ún. PennHIP módszert. Ennek során három röntgenfelvételt
készítünk a kutyáról. Ez nem károsítja az állat
egészségét. Egy felvétel a hagyományos, nyújtott
csípőjű, a másik kettő pedig álló helyzetű
beállítással készül. Ez utóbbiak közül az első
az ún. összenyomatási
felvétel. A
combcsont fejét a medencecsont izületi vápájának
mélyébe nyomva lehetővé válik az izületi felületek
illeszkedésének, konvergenciájának vizsgálata. Az
egészséges állatoknál az izületi vápa szegélye
által képzett körív és a combcsont fejének köríve
egymással megegyező középpont köré rajzolható. A
másik álló helyzetű felvétel az ún. eltérítési
(disztrakciós vagy lazasági) felvétel. Egy erre a célra kifejlesztett
berendezés segítségével a csípőizületnél
oldalirányban ártalmatlan erővel szétfeszítjük a
combcsontokat, vagyis az izületi vápa és a
combcsontfejek eltávolításával a csípőizületet az
elérhető leglazább pozícióba hozzuk. Az
összenyomatási és az eltérítési felvétel során a
combcsont feje köré rajzolható két körív
középpontja eltér egymástól. Ez pontosan mérhető.
A két felvételen kapott középpontok elmozdulása
alapján határozzuk meg az izület lazasági indexét. Ennek értéke minél kisebb, annál
feszesebb, minél nagyobb, annál lazább a
csípőizület. A számszerű kifejezésmód lehetővé
teszi, hogy ne "megfelelt" és "nem
megfelelt" kategóriákban gondolkozzunk, hanem a
fajtára jellemző értékekhez viszonyítsuk a vizsgált
egyedet. Több, mint 20000 kutya vizsgálata során a
mért legjobb érték 0,07, a legrosszabb 1,19, az átlag
pedig 0,52 volt. A 16 hetes korban 0,2-es értéknél
jobb kutyáknál soha, a 0,7-es értéknél rosszabb
esetekből pedig mindig csípőizületi diszplázia
alakult ki. A kettő között a lazaság mértéke
mellett a tartási és a takarmányozás körülményei
határozzák meg a betegség kialakulásának
valószínűségét és súlyosságát.
A hagyományos, nyújtott
csípőjű beállítással és az új, a csípőizület
lazaságát vizsgáló eljárás közötti
különbségeket egy gyakorlati
példán is bemutatjuk (ha érdekli, kattintson a bal oldali
linkre).
A csípőizület lazaságának
megállapításán alapuló eljárás megbízhatóságát
több független, nemzetközi vizsgálat, valamint az
Egyesült Államokban nagyszámú eredmény is igazolta
már. Ez a módszer felülmúlja a régit pontosságban
és ismételhetőségben. A 16 hetes korban kapott
lazasági index gyakorlatilag megegyezik a kétéves
korban mérhetővel. Eredményének örökölhetősége
jobb, mint a többi vizsgálati eljárásé, vagyis ha a
szülők lazasági indexe 0,5, akkor utódaiké csekély
mértékben tér el ettől, míg a hagyományos
eljárással két “enyhe” minősítésű egyed
kölyke a felnevelés körülményeitől függően lehet
“közepes”, de “mentes” is. Ez utóbbi esetben az
egészségesnek ítélt állat továbbörökítheti a
betegséget. A gyakorlatban nagyon jelentős, hogy a fiatal állatokon a lazaság, vagyis a csípőizületi
diszplázia legfontosabb rizikófaktorának vizsgálata
minden eddig ismert módszernél pontosabban jelzi előre
a megbetegedés kialakulásának valószínűségét.
Segítségével a betegségre való hajlamot örökölt
állatok már fiatalon kiemelhetőek a tenyészetekből,
az ilyen állatok munkakutyaként történő felnevelése
és fáradságos kiképzése elkerülhető. Időben
felismerve a veszélyt a laza csípőizületű kölykök
esetében megfelelő tartási és takarmányozási
körülmények biztosításával a betegség
súlyosbodása mérsékelhető. Felnőtt állatok esetében a lazaság vizsgálata a
diagnosztikai vizsgálat pontosságát növeli. Nem csak
annak megállapítására alkalmas, hogy kialakultak-e a
csontelváltozások, hanem arra is, hogy a kutya
örökíti-e a betegség legfontosabb rizikófaktorát,
az izület lazaságát? Ezért segítségével gyorsabb
mentesítés érhető el.
A vizsgálat elvégzésére
bármikor sor kerülhet. Leginkább a 16 hetestől a három
éves életkort
javasoljuk. Felnőtt, 24 hónaposnál idősebb állatok
esetében praktikusan egybeköthető a nyújtott
csípőizületi felvétel Független Diszplázia
Bizottság minősítő bírálatával.
Dr.
Csikós Károly
Szekszárdi
Állatgyógyászati
Központ
|