AHOL VISZKET-MEGVAKARJUK!

 

TERVSZERŰ NYOMOZÁS A PRURITUS NYOMÁBAN

NYOMOZATI ANYAG

Összeállította: Dr. Király Péter, kisállatgyógyász klinikus szakállatorvos

AJÁNLÁS

A Newcopharm Hungária Kft. és a Virbac szervezésében útjára indított „országos roadshow” alkalmából izgalmas nyomozásra hívjuk a gyakorló állatorvost: a kisállatpraxis egyik leggyakrabban tetten ért „bűncselekménye”, a pruritus nyomába eredünk. Nem akadémiai értekezésre vállalkozunk, csupán a klasszikus krimik forgatókönyvét követve igyekszünk segítséget adni a felderítő munka megtervezéséhez, és rutinszerű lebonyolításához, a bizonyítékok megszerzéséhez, az „elkövető” kilétének megállapításához, valamint a megalapozott büntetés-végrehajtáshoz. Természetesen néhány oldalon aligha lehetne a „dermatológiai kriminalisztika” valamennyi esetét részletesen bemutatni. Célunk csupán az, hogy egy hasznos „lupét” adjunk ajándékba „csiklandós” eseteink olajozottabb felgöngyölítéséhez. Az alábbiakban az előadás mellékleteként a „vádbeszédhez csatolt a nyomozati anyagot” adjuk közre, mely praktikus kelléke lehet a bőrgyógyászati oknyomozás rejtelmeibe elmerülni vágyó kollégáknak.

 

A SÖTÉT FOLT / ÁLLATORVOSI BŐRGYÓGYÁSZAT

 

1A bőrgyógyászat mind az állatorvosi gyakorlat, mind a humán praxis egyik legsötétebb szakterülete. Kicsit olyan, mint egy idegen nyelv, melynek konyhanyelvi szinten történő elsajátításához akár egy pár hetes gyorstalpaló is megteszi, anyanyelvi szintű megismeréséhez viszont sokszor egy élet sem elegendő.
Ennek ellenére már egy csipetnyi tudással is elboldogulhatunk a dermatológia útvesztőiben, ha megtervezett nyomozásunk során következetesen a kiváltó ok meghatározására törekszünk, és nem elégszünk meg a rutinszerűen begyakorolt kezelési sémákkal, mely mindig magában hordozza a tévedés lehetőségét.
Ha vizsgálatainkat mindig teljes alapossággal végezzük, és ismereteink határaihoz érve nem restellünk szakspecialistáktól kérni „hosszúkezet”, szinte bizonyosan több örömet szerezhetünk mind pácienseinknek, mind gazdáiknak, mind pedig magunknak.

 

A KRIMINALISZTIKAI HELYZET / A PRURITUSRÓL ÁLTALÁBAN

A sorozatbűntény rutinszerű felderítése során a jó nyomozó minden esetben megnevezi az elkövető személyét. Hogyan értékeljük azt a nyomozót, aki a sértett első tanúvallomása alapján hozza meg ítéletét, és felszínes benyomásai alapján rendeli el az ismeretlen tettes megbüntetését?
Ha őszinték vagyunk magunkhoz, be kell vallanunk ez mindennapos eset a kisállatpraxis kriminológiájában, valahányszor vakaródzó négylábú sértetteinket az első pár perces találkozás után –gyakran visszaeső elkövetés esetén is – kényelmességből glükokortikoiddal (GLK) kezeljük….

A kutyák és macskák pruritusa az állatorvosi praxis egyik leggyakrabban észlelt, és egyben talán leggyakrabban félrediagnosztizált és félrekezelt tünete.  A szüntelen vakaródzás a gazdi és kedvence életét egyaránt megkeseríti, és végső esetben előfordulhat, hogy a kezelhetetlen bőrelváltozások miatt az állat végleges elaltatása válik szükségessé.  A kültakaró állandó rágcsálása, dörzsölése, nyalogatása és vakarása jelentősen rontja a négylábúak életminőségét.

2
Az öntrauma nyomán kialakuló bőrelváltozások a zoonózis veszélyét is hordozhatják, és nemritkán kétségbeejtő látványt nyújtanak a tulajdonos és az állat környezete számára.
Bár a tüneti kezelés és egyes ötletszerű terápiás próbálkozások eredményezhetnek átmeneti tünet-enyhülést, a „vaktában lövöldözés” helyett sokkal inkább helyesen felállított diagnózisra alapuló oki terápiát javaslunk. Egyes pruritussal járó kórképek életre szóló kezelést igényelnek, ezért mind a szakma, mind pedig az állattulajdonosok részérol egyre nagyobb igény mutatkozik olyan gyógykezelési lehetőségek iránt, melyek tartós tünetmentességet eredményeznek, és hosszú távon alkalmazva sincs káros mellékhatásuk. Ennek záloga csakis a tünetek jelentkezésének korai időszakában felállított precíz diagnózis, és a kiváltó ok kezelése lehet.  A szakszerűen elvégzett oki terápiával nemcsak a tulajdonos megelégedettségét vívhatjuk ki, hanem egyben a bőrproblémák újbóli jelentkezésének és továbbfertőzésének is elejét vehetjük.

 

3A SÉRTETT / A BŐR

Bár a bőr -vizsgálat és mintavétel szempontjából- könnyedén hozzáférhető szerv, azonban az öntrauma veszélyének is jobban ki van téve, mely során az állat a vitális diagnosztikai bizonyítékokat eltávolíthatja testfelületéről. Mivel egyes eltérő oktanú bőrelváltozások lokalizációja és klinikai tünetei gyakran kísérteties hasonlatosságot mutatnak, a precíz diagnózis felállítása szisztematikus nyomozást igényel. A bőrbetegségek okának pontos és szakszerű meghatározása, azaz „a tettes felkutatása” a késobbi terápia irányvonalának kidolgozása céljából alapvető fontosságú.

 

RÁUTALÓ MAGATARTÁS / A VISZKETÉS

 A pruritus a bőrbetegségeket kísérő leggyakoribb tünet és kellemetlen velejárója lehet számos belgyógyászati megbetegedésnek. Csupán „ráutaló magatartás”, azaz tünet és nem betegség, amely egyaránt lehet egy elsődleges bőrprobléma, avagy egy szisztémás betegség kísérőjelensége.
A viszkető bőrproblémákkal rendszeresen visszatérő kutyák és macskák valamint gazdáik egyaránt a frusztrált és gyakran elégedetlen „sértettek” körébe tartoznak, akik megérdemlik, hogy a „bűnüldözési és nyomozóhatóság, valamint a nyomozóhivatalok” összehangolt munkája nyomán sikerüljön lefülelni az elkövetőt. A kisállat dermatológia tudománya jelentős fejlődésen ment át az utóbbi évtizedben, ami lehetővé teszi a korábban felderítetlenül maradt kórképek diagnosztizálását, és megoldást kínál egyes nehezen kezelhető betegségek (pl. allergiás dermatitis) hosszútávú kezelésére.

 

A SZAKSZERŰ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁSI EJÁRÁS / TERVEZETT DIAGNOSZTIKA

 

Az „elkövető megnevezéséhez”, azaz a pontos kórisme felállításához elengedhetetlen a tervszerű felderítő munka.  A sikeres nyomozás elvégzéséhez nem kell több, mint egy csipetnyi tudás, egy maroknyi jószerencse, valamint mérhetetlen alaposság és saját felkészültségünk határainak helyes megítélése. A nyomozati anyag összeállítása folyamán történik meg a legfőbb bizonyítékok összegyűjtése: a „kihallgatás” azaz a precíz kórelőzmény összeállítása, a „látlelet felvétele” azaz az alapos klinikai vizsgálat elvégzése, valamint „a gyanúba keveredett gyanúsítottak alibijének ellenőrzése” azaz a kiegészítő vizsgálatok elvégzése.
A fenti recept alapján tervszerűen lebonyolított nyomozás során sokkal egyszerűbbé válik a „tettes megnevezése”, hisz a pruritust kiváltó ok rendszerint úgy akad fenn a rostán, mint a préda a pók hálóján. Ezt követően nem marad más hátra, mint a „büntetés-végrehajtás”, azaz a helyes terápia megválasztása. 

 

A NYOMOZATI ANYAG ÖSSZEÁLLITÁSA / ADATOK ÉS VIZSGÁLATI BIZONYITÉKOK

 

KIHALLGATÁS / KÓRELŐZMÉNY

A kórelőzményi adatokat és a vizsgálati eredményeket célszerű bőrgyógyászati betegkarton segítségével összesíteni.  A karton felvételekor adatokat gyűjtünk az állat tartási körülményeiről, a bőrtünetekkel párhuzamosan fennálló egyéb betegségekről és azok kezeléséről. A korábbi és aktuálisan fennálló tünetek feljegyzésekor tudni kell az első tünetek jelentkezésének idopontját, a tünetek esetleges szezonalitását, a viszketegség mértékét, az érintett területek lokalizációját és kiterjedését, valamint a kórlefolyás fobb jellemzoit, és a korábbi terápiás próbálkozások eredményességét.

LÁTLELET FELVÉTELE / FIZIKÁLIS VIZSGÁLAT

Az általános klinikai vizsgálat elvégzése során fény derülhet egyes szisztémás betegségekre (pl. a nyirokcsomók megnagyobbodása demodicosis esetén).
A bőr vizsgálata a teljes testfelületre kiterjedő megfigyelést és tapintást jelent, mely magában foglalja a kevésbé áttekinthető, de gyakran problémás területeket (mint pl. a fülek, a combbelsők, a hónalji tájékok, az interdigitális régiók és a perineum). Triviálisnak tűnik, de nem árt szem előtt tartani azt is, hogy a rekurrens bőrbetegségek sikeres bőrgyógyászati ellátása feltételezi a külső hallójárat-gyulladás megnyugtató kezelését is (melynek gyakori oka allergia vagy a háttérbetegségként fennálló hypothyreosis).

A GYANÚSITOTTAK ALIBIJÉNEK ELLENŐRZÉSE  / KIEGÉSZÍTŐ VIZSGÁLATOK

Miként a bűncselekmények felderítése alig képzelhető el a nyomozóhivatalok bűnügyi együttműködése nélkül, úgy a pruritus-diagnosztika folyamatában szinte megkerülhetetlen az egyes minták kiegészítő laboratóriumi vizsgálata.
A bőrgyógyászati szakvizsgálatot csaknem mindig a bőrkaparék mikroszkópos és mikrobiológiai vizsgálatával kezdjük. Számos kórképnél a bőrbiopsziás mintavétel és szövettani vizsgálat nélkül képtelenség a pontos diagnózis felállítása, egyes esetekben szükséges lehet a vér vizsgálata (pl. hormonokra nézve), míg a ritkábban előforduló (pl. autoimmun eredetű) kórképeknél pedig egyes immunológiai vagy immunhisztokémiai vizsgálatok lehetnek a segítségünkre. Az allergia-gyanús állatoknál gyors és megbízható eljárásnak bizonyul az intradermális és szerológiai tesztek elvégzése, valamint az állat táplálékának és környezetének átmeneti megváltoztatása.

A VÁDLOTTAK PADJÁN / A PRURITUS OKAI

A kutyák és macskák viszketéssel járó kórképeit sokféleképpen csoportosíthatjuk. Bárhogy is tegyük, a tapasztalat azt mutatja, hogy mindenek előtt legcélszerűbb tisztázni, hogy a gyanított bőrbetegség fertőző, avagy nem fertőző kórokú-e?

A fertőző okok kizárása rendszerint gyors és egyszerű: a külső élősködők (1.) jelenlétének igazolása céljából vett minta rövid műszeres vizsgálata (bőrkaparék, fésülés ill. celluxos minta mikroszkópos vizsgálata) akár még a rendelőben is megtörténhet. A bunda bolhafésűvel történő gyors átfésülését még a védőoltások előtti fizikális vizsgálat során is célszerű minden esetben elvégezni. A bakteriális és gombás (2.) fertőzés igazolása pedig pár napos (esetenként több hetes) mikrobiológiai vizsgálattal történik. E vizsgálatokra legcélszerűbb a steril szikével vett kaparékot (szikével együtt), valamint steril tamponnal gyűjtött mintát egyaránt mikrobiológiai laborba küldeni.

A nem fertőző okok egyik kategóriája az allergiás kórképek (3.) csoportja (bolhaallergiás dermatitis, valamint táplálék-, kontakt-, és inhalációs allergia), melyek kizárása a már említett diétás és környezeti változtatások, valamint in vivo és in vitro tesztek elvégzése révén valósítható meg. A pruritus okaként ritkábban előforduló egyéb kórképek (4.) tárháza szinte áttekinthetetlen, mégis leggyakrabban belbetegségek bőrtüneteivel, esetenként pszichés okokkal, daganatos problémákkal, autoimmun bőrbetegségekkel, illetve egyes hormonális- és anyagcsere-problémákkal összefüggő bőrbántalmakkal találkozunk.

A kutyák és macskák pruritusának leggyakoribb okait, azok felismerését és gyógykezelésének irányvonalait az alábbi táblázatban foglaljuk össze:

 

4Szövegdoboz: táplálék-** 5

 

 

 

 

 MÓDSZERES NYOMOZÁS / TERVEZETT DIAGNOSZTIKA

 

A bűncselekmény rejtélyének felgöngyölítése során a jó nyomozó nyomozati tervet készít. Igy tervszerűen meghatározott időrendi sorrendben haladhat nyomról-nyomra, gondosan ügyelvén arra is, hogy nehogy ő maga törölje le a gyanúsított ujjlenyomát. Az elkövető kilétéről árulkodó bűnjelek egymás utáni szisztematikus lajstromba vétele különösen visszaeső elkövetők esetében kiemelt jelentőségű.

A bőrgyógyászatban ugyancsak komoly zavart okozhat, ha a diagnosztikai eljárások és terápiás próbálkozások sorrendjét felcseréljük, vagy ha azokat  egyidőben végezzük (pl. ha fennálló felületes pyoderma vagy Malassezia  fertőzés időszakában indítunk hypoallergén diétát).
Mielőtt tehát bőrgyógyászati vizsgálatunk során költséges kiegészítő tesztek és laboratóriumi vizsgálatok sorára szánnánk el magunkat, elsőként zárjuk ki a parazitás, a bakteriális és gombás fertőzés lehetőségét.  Ezt követően az allergiás kórképek kiszűrését a 6-8 hetes (a táplálékallergiára vizsgálódva) eliminációs diéta kipróbálásával kezdjük, majd az inhalációs és kontaktallergia vizsgálata következzen. Ha mindezen kórokok igazolták alibijüket, és a tünetek továbbra is fennállnak, lépjünk tovább az egyéb kórokok útvesztőibe.

 

FERTŐZŐ OKOK

 

1. HIVATLAN VÁMSZEDŐK / EKTOPARAZITÁK 

Nyomozásunk első állomásán az élővilág gátlástalan banditáiról, áskálódó és vérszívó útonállóiról lesz szó, melyek közül egyesek valódi pokollá változtathatják az állatok életét. E hívatlan vámszedők a garázdaság legváltozatosabb módszereivel követik el csoportos vagy egyéni gaztetteiket, és néhányan közülük ember ellenes bűncselekményektől sem rettennek vissza….

A társállatok viszketéssel járó tüneteit leggyakrabban ektoparaziták okozzák.  Rendszerint önállóan felelősek a klinikai tünetek kialakulásáért, de az is előfordulhat, hogy egy már régebb óta fennálló más oktanú dermatitist súlyosbítanak.  Az alábbiakban a kisállatpraxis legközismertebb külső élősködőiről való alapvető tudnivalókat foglaljuk össze.

Felületi élősködők

A fiatal állatoknál (különönösen nagyobb tenyészetekben) gyakrabban fordul elő bolhásság, szőrtetvesség, Cheyletiella-atka és Sarcoptes rühatka fertőzés, míg az allergiás kórképek és az autoimmun bőrbetegségek alig fordulnak elő 2-3 éves kor előtt. A felsorolt élősködők közül a Sarcoptes-rühösséget, a Cheyletiella-atkák és a bolhák okozta fertőzést zoonózisként tartjuk számon. 

?  Kezelés

Az ektoparazitózisok nagy többsége (a demodicosis kivételével) a kereskedelemben kapható antiparazitikumok segítségével gyorsan és hatékonyan kezelhető. A tetvek, bolhák és Cheyletiella- atkák érzékenyek a legtöbb törzskönyvezett spot on, spray vagy antiparazitikus nyakörv formájában kapható készítményre. Amennyiben egyéb állatok is élnek a fertőzött állattal közös háztartásban, ezek kezeléséről sem szabad megfeledkezni.

Rühösség

A kutyák rühössége főként csoportosan tartott, rossz higiéniai körülmények közül kikerülő egyedeket veszélyeztet, és mint zoonózis is kiemelt jelentőséggel bír. Fő jellemzője az intenzív pruritus, valamint bűzös pörkös elváltozások és erythema jelentkezése, mely leggyakrabban a fülek szegélyére, valamint a könyök és csánktájékra lokalizálódik.
A bőr mélyebb rétegeiben élő ásóatkák – mint a Sarcoptes scabiei var. canis - letartóztatása sokkal nehezebb feladat, mint a felületi élősködők azonosítása. Az alábbiakban a Sarcoptes rühösség megállapításának 4 módszerét soroljuk fel:  

a. Fülszegély-lábreflex: a fülszegély dörzsölésével hátsó végtagok reflex-szerű vakarózó mozgása váltható ki, ami a rühösség diagnózisának felállításában meglehetősen egyszerű, mégis viszonylag specifikus vizsgálati módszer.    

b. Bőrkaparék vétel: ez a kimutatási lehetőség nem nevezhető igazán megbízhatónak, mivel –egyes statisztikák szerint- az atkák még a szakszerűen vett bőrkaparékból is a pozitív esetek alig 10%-ában mutathatók ki.

c. Sarcoptes specifikus IgG kimutatás: e szerológiai módszer magas érzékenysége és specificitása 90% fölé tehető, mellyel az antitestek egyértelműen kimutatható magas szintje az első tünetek jelentkezésétől számított 3 hét utáni időszakra tehető. E szerológiai teszt költsége alig egy védőoltás árát teszi ki, valamint rendkívül gyors és megbízható.

d. Diagnosztikai próbaterápia: a legolcsóbb és legkényelmesebb módszer a terápiás próbálkozás sikerességéből következtetni a bőrtünetek parazitás eredetére. Tanácsos az atka-ellenes készítményt több hónapon át rendszeresen ismételni, és számítani kell arra, hogy gyakran több hétbe telhet, amíg a viszketegség jelentős mérséklődése tapasztalható lesz.

?  Kezelés

A rühösség kezelése az atkák likvidálásán túl az esetlegesen fennálló másodlagos pyoderma  kezelését, és a környezet parazitamentesítését is magában kell foglalja a további fertőzés megakadályozása céljából. Mivel a Sarcoptes-rühösség zoonózis, fel kell hívni a fertőzött állattal foglalkozók figyelmét a higiéniai rendszabályok fokozott betartására.  Amennyiben az állattartókon kiütések jelentkeznek tanácsos haladéktalanul bőrgyógyászhoz fordulni. A tapasztalatok szerint  a gyógykezelés egyik leghatékonyabb módszere a 3-4 heti rendszerességgel ismételt selamectin (Stronghold®) spot on alkalmazása, illetve a hetente alkalmazott amitrázos (Taktic®) bedörzsölés. Ez utóbbinál ügyelni kell a pontos hígításra, mert az előírtnál töményebb oldat súlyos mérgezéshez vezethet. Nem árt tudni, hogy a vegyszer a fürdető személy bőrén át is felszívódhat, így a fürdetés során védőköpeny és gumikesztyű használata kötelező.

Demodicosis

A rühösséggel ellentétben a demodicosis diagnózisának felállítása rendszerint egyszerűbb, míg annak sikeres gyógykezelése lényegesen nagyobb kihívást jelent.  A macskák demodicosisa ugyancsak lehet komoly pruritus forrása, bár a kutyákéhoz képest sokkal ritkább, és gyakran spontán gyógyul. A bőrkaparék vétel során tanácsos a redőbe emelt bőrt kissé megnyomni, és a kaparékot erről a felszínről ill. kitépett szőrszálak tövéről gyűjteni. Biztosak lehetünk a szőrtüsző-atkakór diagnózisában, amennyiben a mikroszkóp alatt nagyszámú Demodex atka és azok lárvái ill. petéi figyelhetők meg, valamint a klinikai tünetek (pododermatitis, generalizált demodicosis) is fennállnak.
Bár a demodicosis kezdeti időszakában ritkán jelentkezik intenzív pruritus, a másodlagosan kialakuló bakteriális és gombás fertőzés nyomán, valamint az öntrauma következtében azonban -az allergiás kórképek tüneteire kísértetiesen hasonlító- klinikai tünetek (pruritus, bőrpír, alopecia, pustulák) jelentkezése várható. Ezért a viszketéssel járó „allergiagyanús” kórképek vizsgálata során a demodicosis előzetes kizárása elengedhetetlen.

 

6                                     7

Másodlagos pyoderma demodicosis esetén                                Pododemodicosis kezdeti stádiuma

 

?  Kezelés

A szőrtüszőatkakór kezelésének mindmáig leghatékonyabb fegyvere a teljes (lehetőleg kopaszra nyírt) testfelület amitrázzal való (Tactic® oldat) bedörzsölése heti gyakorisággal. A kezelés sikertelensége fakadhat a szakszerűtlen fürdetésből, viszont az egyesek által feltételezett amitráz-rezisztencia kialakulására a mai napig vitatott.  Az 1:200-as arányban hígított oldatot célszerű (megfelelő védőfelszerelésben) kefével bedörzsölni az állat bőrébe, majd öblítés nélkül száradni hagyni. A fürdetéseket heti gyakorisággal mindaddig kell ismételni, míg 2 db 2 hetes időközzel vett bőrkaparék vizsgálata egyaránt negatív eredményt nem mutat.  

Érdekességként nem árt tudni, hogy az amitráz mellékhatásai (szedáció, depresszió) szükség esetén enyhíthetők az alfa-2 antagonista atipamezol (Antisedan®) alkalmazásával.

 

 

 

2. ZSEBTOLVAJOK / MIKROBIÁLIS FERTŐZÉSEK

Ebben a fejezetben olyan kisstílű bűnözőkről lesz szó, melyek ritkán követnek el komolyabb bűncselekményt, mégis alkalomadtán –akár egymással szövetkezve- egyaránt megkeseríthetik a sértett és a bűnüldöző szervek életét.

A bakteriális és gombás eredetű bőrfertőzések gyakorta vezetnek pruritushoz, akár önállóan akár egyéb bőrprobléma konkurens társfertőzéseként jelentkeznek. Az egészséges állatok testfelszínén normális körülmények között is előforduló apatogén mikrobák egyes hajlamosító tényezők hatására (pl. allergia, immunhiányos állapot, stb.) megtelepedhetnek a bőr felszínén, és –enyhébb-súlyosabb tünetek kíséretében- kóros mértékben elszaporodhatnak.

A mikrobiális fertőzések két leggyakoribb típusához tartozik a felületes pyoderma valamint a Malassezia-dermatitis. Mindkét kórkép rendszerint valamely hajlamosító tényező hatására alakul ki. Macskán e mellett a „harci sérülések” nyomán kialakuló tályogképződéssel járó baktériumfertőzés, valamint a relatíve ritkán előforduló dermatophytosis okozhat viszketést. A macskák másodlagos pyodermája kialakulhat allergiás kórképeknél, öntrauma hatására, FIV és FeLV fertőzés eredményeként, míg a Malassezia-dermatitis kialakulására a háttérben meghúzódó szervi megbetegedés (pl. daganat vagy metabolikus zavar) hajlamosít.
8
9A felületes pyoderma és a Malassezia-dermatitis nemritkán egymással szövődve jelentkezik. E két kórkép gyors diagnosztizálása a bőrfelületről gyűjtött celluxos minta vagy a pustulákból vett punctatum gyors-festés utáni vizsgálata révén már a rendelőben megtörténhet, és rendkívül hasznos információval szolgálhat. A felületes pyodermára jellemző citológiai képet ugyanis coccusok, neutrophil granulocyták és macrophagok uralják, de megjelenhetnek társfertőzésre utaló pálcika alakú baktériumok (pl. néha multirezisztens Pseudomonas fajok), és gombák is.  

Minta gyorsfestése
                                                                                             A bakteriális fertőzés citológiai képe
                                                                                                               (X 1000, D. Pin felvétele)

A mély pyodermát és a dermatophytosist összefoglalónk nem tárgyalja. Bár ezen kórképeknél ugyancsak jelentkezhet pruritus, a tünetek homlokterében mégis inkább alopecia és nedvedző vagy korpázó léziók állnak.             


Pyoderma
ö
A kutyák superficialis pyodermáját leginkább a szőrrel ritkábban fedett területeken (has ventrális része, combbelsők, stb.) megmutatkozó papulák, pustulák és collarettek jelentkezése jellemzi. Esetenként kevésbé karakterisztikus tünetek (szőrhullás, pörkösödés, stb.) dominálnak, és a klasszikus primer tünetek nem is jelentkeznek.

A kutyák felületes pyodermája esetén rendszerint nincs szükség rezisztencia-vizsgálatra, hisz az esetek több mint 90%-ában a jól kiszámítható antibakteriális érzékenységgel bíró Staphylococcus intermedius áll a háttérben.                                                                                               
Superficialis pyoderma macska bőrén
Macskánál a S. intermedius ritkábban fordul elő, így itt a kórképet kiváltó baktérium azonosítása nagyobb jelentőséggel bír. A Malassezia-dermatitis gyanújakor, illetve amennyiben kizárólag helyi kezelést (sampon, kenőcs, stb.) alkalmazunk, ugyancsak nincs sok értelme részletes mikrobiológiai és rezisztencia-vizsgálatot végezni.

Baktérium-tenyésztés és rezisztencia-vizsgálat elvégzése elengedhetetlen az alábbi esetekben:

1. Mély pyodermánál
2. Szisztémás megbetegedést kiváltó fertőzés esetén
3. Amennyiben a citológia pálcikák, fonalszerű baktériumok, és coccusok (pl. streptococcusok) jelenlétére utal    
4. Ha az empirikus kezelés kudarcot vall

?  Kezelés

A felületes pyoderma enyhébb eseteiben elegendő, ha felületi kezelést alkalmazunk. Amennyiben a kereskedelmi forgalomban kapható gyógysamponokat (pl. Pyodermâ antiseptic shampoo, Virbac) heti 2-3 alkalommal bevetve nem érünk el sikert, vagy már eleve kiterjedtebb elváltozásról van szó, tanácsos szisztémás antibiotikum terápiát is alkalmazni. Tekintettel arra, hogy a kutyák felületes pyodermájánál S. intermedius esetén ritkán észlelnek rezisztenciát cefalexinre (pl. Rilexine®, Virbac), ezért empirikus kezelés gyanánt ezt az antibiotikumot ajánlatos használni.

Malassezia-dermatitis

A Malassezia-dermatitistfőként a fedett hajlatokban valamint interdigitális régiókban jelentkező bőrpír, valamint kellemetlen szagú, zsíros bőrelváltozás jellemzi. A kórkép diagnózisa a jellegzetes klinikai tünetek és a citológia alapján nagy biztonsággal felállítható.

üóö

 

 

 

 

 


           A Malassezia-dermatitis jellegzetes képe kutyán ( H.Koch és D.N. Carlotti felvételei)

 

9A M. pachydermatis karakterisztikus citológiai képe (mogyoró-alakú, sötétlila festődésű kórokozó-proliferatio a stratum corneum-ban) miatt könnyen detektálható ugyan, a patológiai jelentőségű kórokozó koncentráció felismerése azonban némi gyakorlatot igényel. Amennyiben a nagy nagyítású immerziós mikroszkópban látóterenként 1-5 kórokozót észlelünk, szinte biztosra vehetjük, hogy a nedvedző bőrelváltozásokat Malassezia-fertőzés okozza.



                                                                                                A Malassezia citológiai képe
                                                                                                               (X 1000, D. Pin felvétele)                                                         

 

?  Kezelés                                       

A M.-dermatitis kezelésére rendszerint tökéletesen megfelel a helyi terápia (pl. miconazol és klórhexidin tartalmú samponok, Pyodermâ antiseptic shampoo, Virbac). A lokális terápia nagy segítség a kiújulás és a krónikus folyamatok megelőzésében is, és alkalmazása révén rendszerint kiküszöbölhető a szisztémás terápia. Szisztémás kezelésre (pl. itraconazol) csupán abban az esetben van szükség, ha a fürdetés nem megoldható. Noha a felületes bakteriális és gombás fertőzések helyi kezelése rendszerint 3 héten belül markáns javulást eredményez, a visszaesés veszélye mindig fennáll, különösen akkor, ha egyéb hajlamosító tényező is sejthető a háttérben.  Ezért makacs esetekben tanácsos a helyi antimikrobiális kezelést és a szisztémás antibiotikum ill. antimikotikum alkalmazását mindaddig folytatni, amíg a háttérben meghúzódó alapbetegség (allergia, endocrin rendellenesség, stb.) teljes feltérképezése, és megnyugtató kezelése meg nem történt.

Megjegyzés:

Az allergiás állatok egy részénél, az alapbetegség egyetlen klinikai jelensége a mikrobiális fertőzés vissza-visszatérő felbukkanása. Ezekben az esetekben az antimikrobiális terápia nem csupán a tünetmentes állapot fenntartását szolgálja, hanem a költséges allergiavizsgálatok és antiallergiás kezelés „megspórolását” is jelentheti. Amennyiben a pruritus és erythema nem csökkenthető tolerálható szintre az antimikrobiális fegyverarzenál önálló alkalmazásával (pl. rendszeres gyógysamponos fürdetésekkel), folytatni kell a nyomozást az allergia pontos okának kiderítése céljából.  

 

NEM FERTŐZŐ OKOK

 

Amennyiben a pruritus továbbra is fennáll -annak ellenére, hogy a bizonyítási eljárás során a parazitás és mikrobiális vádlottakat felmentettük a viszketés kiváltásának vádja alól- nyomozásunkat tanácsos nem fertőző kórokok csoportjában folytatni. Ebben a csoportban a vádlottak padján az allergiás kórképek és egyéb ritkábban előforuló problémák állnak, melyek felderítése és a hatékony büntetés-végrehajtás egyaránt sok időt, pénzt, és szakértelmet igényel.   

 

3. A TÚLÉRZÉKENY SÉRTETT / ALLERGIÁK

Harmadik fejezetünkben olyan bűntettekről lesz szó, ahol a károkozást kiváltó tényező csupán egyes –arra túlérzékeny lényekben- eredményez „könnyebb-súlyosabb testi sértést”.  Egyes -az átlagpopuláció számára közömbös- anyagok az érzékeny „sértett” bőrén-, emésztőrendszerén-, vagy légútain keresztül a szervezetébe jutva heves reakciót válthatnak ki. Az ellenség felismerése természetesen itt is elengedhetetlen ahhoz, hogy ne vaktában lövöldözgessünk, hanem mesterlövészeket alkalmazhassunk…

A humán medicina az allergiát világszerte a hatodik leggyakoribb betegségként jegyzi. Miután a társként tartott állatok jobbára gazdáikkal egyazon élettéren osztoznak, nem meglepő, hogy a társállatok allergiás betegségeinek gyakorisága az epidemiológiai tanulmányok szerint ugyancsak világszerte nő. Az allergiás kórképek etiológiájában környezeti és genetikai hajlamosító tényezők jelenlétét egyaránt feltételezik.  
Bár az allergológia diagnosztikai és terápiás eljárásai az elmúlt évtizedben gyorsan fejlodtek, az eredmények gyakorlati alkalmazása még nem általános az allergiás betegek ellátása tekintetében.
Ugyancsak problémát jelent, hogy allergiás betegségeket sokszor nem ismerik fel, vagy okait nem megfeleloen derítik ki, illetve, hogy az allergia gyakran igen összetett klinikai képet mutat, ezért a pontos diagnózis felállítása még szakspecialista számára is komoly kihívást jelent.

 

Az allergiagyanús vakaródzó állat kezelése – kényelmességi okokból – sajnálatos módon számos esetben a glükokortikoidok (“szteroidok”) nem

megfelelo, gyakori és nem ritkán indokolatlan használatára korlátozódik. Az esetek többségében ilyenkor rövidebb-hosszabb átmeneti enyhülés után a tünetek ismét jelentkeznek, és ez a kezelési mód hosszú távon, ellenorzés nélkül alkalmazva súlyos mellékhatások kialakulásával is járhat.
Az allergiás kórképek rendszerint életre szóló áthangolódást jelentenek: véglegesen nem gyógyíthatók, szakszerű menedzsmentjük (akárcsak pl. a diabetes mellitus karbantartása) az állat élete végéig szóló fenntartó kezelést feltételez.  Ez természetesen mind az állatorvos, mind a gazdi részére nagy kihívást jelent. Bár a pontos diagnózis felállítása gyakran költséges és időigényes, mégis elengedhetetlen a célzott terápia megvalósításához.

 

ALLERGIÁS KÓRKÉPEK

Bár a tápcsatornán (táplálékallergia) és környezet anyagaival való közvetlen érintkezés (kontaktallergia) révén bekerülő allergének szerepe sem elhanyagolható, kutyán és macskán statisztikailag mégis a légutakon keresztül bekerülő anyagokkal szemben jelentkezo túlérzékenység (atópia) tűnik a bolhaallergiás bőrgyulladás mellett a leggyakoribb allergiás kórképnek. Felmérések szerint egyes populációkban a kutyák mintegy 10-50%-a szenved ebben a kórképben.  A külvilág anyagaival szemben megmutatkozó túlérzékenység a kisállatok esetében leggyakrabban viszketésben nyilvánul meg.  Az allergiás tünetek jelentkezésének körülményei (életkor, tünetek lokalizációja, stb.) egyetlen allergiaféleségnél sem bírnak kizárólagos kórjelző értékkel, így a kórhatározás sokkal komplexebb megközelítést igényel. Az allergiás bőrbetegségek diagnózisát a kórelőzmény és a klinikai tünetek mellett az egyre szofisztikáltabb kiegészítő vizsgálatok eredményére alapozhatjuk, mely utóbbiak a célzott terápia irányvonalának meghatározásában is kulcsszerepet játszanak.

Az allergiás eredetű kórképek közül a bolhaallergiás dermatitis, a táplálékallergia, a kontaktallergia és az ún. inhalációs allergia (atópia) klinikumát igyekeztünk a praktizáló állatorvos szemszögéből összefoglalni.

Bolhaallergiás bőrgyulladás

12
A bolhaallergiás dermatitis a kutyák és macskák leggyakoribb allergiás bőrbetegsége, felmérések szerint összes allergiás kórkép 40%-át kiteszi. A bolha okozta allergiás reakció egyes kutyafajtáknál gyakrabban fordul elő (pl. német juhász, csau-csau, szetterek, foxterrier, pekingi palotakutya, spániel, tacskó, stb.). A kórkép a fertőzés nagyobb kockázata miatt kijáró állatoknál gyakrabban jelentkezik. A leghitelesebb diagnosztikai segítséget a kórtörténet, a klinikai összenyomás, valamint a bolhakontroll utáni állapotjavulás észlelése adja. (Noha nem zárja ki a betegség diagnózisát, ha parazitaellenes kezelésre semmi reakció nem mutatkozik!)     

     Miliaris dermatitis
bolhaallergiás macskán

Kutyán legjellemzőbb a faroktő tájékán kialakuló pyotraumás dermatitis jelentkezése, míg macskán a fartájékra lokalizálódó szimmetrikus alopecia, miliaris dermatitis (kölesszerű duzzanatok), valamint az eosinophil granuloma komplex megjelenése jellemző.  A szakirodalmi adatok szerint a fals pozitív reakciók gyakori jelentkezése miatt az intradermális (ID) teszt nem megbízható eszköz a kórisme megállapításánál. Noha a bolhaallergia azonosításában a szerológiai vizsgálat (IgE-kimutatás) az ID tesztnél sokkal hitelesebbnek mondható, ez is csupán pozitív eredmény esetén bír kórjelző értékkel, hisz a negatív eredmény továbbra sem zárja ki a bolhaallergiás dermatitis fennállásának lehetőségét.
Bár a laborvizsgálatok elvégzése sem jelent nagy feladatot,  a leginkább preferált diagnosztikai eljárás a szakszerűen elvégzett bolhakontroll.

?  Kezelés

A bolhaallergiás dermatitis szakszerű terápiája kiváltó ok megszüntetésén túl (rendszeres bolhakontroll az állaton, környezetében, és az együtt tartott állatokon is) rendszerint helyi kezelést és a viszketés mérséklésére szolgáló GLK terápiát is magában foglalja. A kórkép sikeres menedzsmentje a tulajdonos szakszerű tájékoztatását sem nélkülözheti.

 

Táplálék-érzékenység (AFR)

Az egyes táplálék-komponensek iránt mutatott túlérzékenység kutyán és macskán viszonylag ritka, az allergiás kórképek alig 10%-át teszi ki. Mégis –praktikussági szempontból- tanácsos elsőként kizárni ezt az okot. Táplálékallergiára gondolhatunk gyógyszeres kezelésre, ill. GLK terápiára sem javuló, nem szezonális viszketéssel járó bőrgyulladás vagy idült hasmenés, esetleg rendszeres hányás esetén.
3
Kutyán -akár immunológiai háttérrel, akár a nélkül alakul ki- rendszerint bőrtüneteket, vagy emésztőszervi gondokat okoz, bár ritkán egyes légúti és neurológiai problémákkal is összefüggésbe hozható.  Kutyán akár az esetek 60%-ában jelentkezhetnek gasztrointesztinális tünetek. Kutyán egyaránt domináns bőrtünet a pruritus és erythema jelentkezése, melynek predilekciós helye a pofatájék, a fülek, a lábvégek, a has alja és a perineális régió. Macskán az intenzív faciális pruritus a karakterisztikus tünet.  Egyes kutyafajtáknál (labrador, spániel, skót juhász, törpe schnauzer, stb.) gyakrabban fordul elő tápallergia. Számos esetben az allergiát kiváltó táplálékot két évnél is régebben fogyasztja az állat, de az esetek döntő többségében fiatal korban jelentkezik a kórkép.

    Faciális erythema táplálékallergiás macskán

E betegség diagnózisának felállítása rendszerint hosszadalmas, és mind a tulajdonos mind az állatorvos számára számos csapdát tartogat. Mégis minden allergiagyanús esetben (az atópiás dermatitisre történő vizsgálatokat megelőzően) elsőként táplálék-érzékenység lehetőségét célszerű tisztázni. Részben azért, mert a diagnózis felállításához szükséges eliminációs diéta megvalósítása az egyre kifinomultabb diétás tápok megjelenésével jelentősen leegyszerűsödött, és egyben anyagilag sem olyan megterhelő, mint az atópiára történő tesztek elvégzése. Miután a táplálék allergia és az atópia klinikai tünetei gyakran rendkívül hasonlóak, és ez utóbbi kórkép gyakrabban fordul elő, sokan kizárólag az inhalációs allergia szakszerű kezelésére összpontosítanak. Ilyenkor előfordulhat, hogy az atópia oki terápiájára alkalmazott drága és hosszadalmas immunterápia (hiposzenzibilizálás) nem eredményez teljes tünetmentességet, melynek az oka az, hogy az atópiával párhuzamosan fennálló felderítetlen táplálékallergiát nem kezelik. (Ez természetesen fordítva is igaz.)
A táplálékallergia ID teszttel nem vizsgálható. Annak ellenére, hogy a diagnosztikai piacon -egyszerű és gyors kiegészítő vizsgálatként- számos szerológiai teszt kínálja magát, a táplálékallergia igazolására a bőrgyógyászok zöme nem tartja megbízható módszernek. A mai ismereteink szerint -az állatorvosi és humán praxisban egyaránt- a táplálékallergiát biztonságosan kizárólag 6-8 héten keresztül tartó eliminációs diétával illetve azt követő ún. provokációs tesztekkel vizsgálhatjuk.  A házilag előállított hipoallergén diéták rendszerint nem teljes értékűek, (fiatal állatok ill. felnőtt állat létfenntartó etetésére alkalmatlanok) és összetevőik beszerzése valamint a diéta elkészítése költséges és időigényes, ezért sokkal praktikusabb az előre gyártott diétás eledelek alkalmazása.  A tesztidőszak során az e célból gyártott diétás tápok széles tárházából a közelmúltban bevezetett ún. hidrolizált proteint tartalmazó tápokat célszerű választani (pl. Hill’s Prescription Diet z/d ULTRA Allergen Free), melynek exkluzív etetésekor szinte kizárt, hogy a vizsgálati alany táplálék-allergénnel találkozzon. A vizsgálat sikere így is a közel 2 hónapig tartó szigorú diéta fegyelmezett betartásától függ. E célból a tesztidőszakban a kijáró macskákat bent kell tartani, ki kell zárni a nassolás és a zugevés lehetőségét, valamint be kell szüntetni a táplálék-kiegészítők és vitaminok adását is.  
A táplálékallergiát kiváltó allergénforrás meghatározásának vizsgálati módszere a provokációs próba. Amennyiben a hipoallergén diéta mellett tünetek megszűntek, a potenciális allergéneket egyenként visszacsempészve a diétába, rábukkanhatunk az allergiát kiváltó táplálék-összetevőre. Ilyenkor az etetés után 12–72 órán belül jelentkezik az ismétlődő vakaródzás. A leggyakoribb antigénforrások a
marhahús, a kereskedelmi forgalomban kapható tápok, a búzasikér és a tejtermékek.

?  Kezelés

Az allergiák sikeres kezelésénél a cél a kiváltó kórok kiküszöbölése, mely a táplálékallergia esetén az állat élete végéig tartó diétás táplálást és a táplálék-allergének potenciális elkerülését jelenti.   

Kontaktallergia

4Bár a tulajdonosok gyakran felételezik túlérzékenységi reakciók jelentkezését a környezet bizonyos anyagaival (szőnyegek, szőnyegtisztítók, felmosó- és egyéb vegyszerek, stb.) való érintkezés során, az emberrel ellentétben az állatok kontaktallergiája mégis meglehetősen ritka kórkép. A tünetek homlokterében kiterjedt bőrpír áll, azokon a területeken, ahol az állat az adott allergénnel érintkezik (pl. az áll alatt, ha az etetőedény váltja ki az allergiát, a has alján és a hónalji tájékon, ha az állat az alomtakaró anyagára érzékeny, stb.)
Az érintett területeken jelentkező másodlagos fertőzés és öntrauma következtében papulák pustulák és pörkös elváltozások jelentkezése sem ritka. A diagnózis felállításában a kórelőzmény és a klinikai tünetek mellett nagy segítséget jelent a feltételezett allergének eliminációja (pl. etetőedény, alomtakaró, felmosószer, stb. megváltoztatása) után jelentkező állapotváltozás megfigyelése.  A tulajdonos által összegyűjtött potenciális allergén-minták segítségével specifikus tapasz-tesztet is végezhetünk. A minták felhelyezését követő 48-72 órán belül megmutatkozó késői fázisú hiperszenzitivitási reakcióból következtethetünk a kontaktallergiát kiváltó allergén kilétére.
Kontaktallergia nyomán kialakult
másodlagos  elváltozások macskán
?  Kezelés

A kontaktallergia kezelése –a táplálékallergiához hasonlóan- az allergiát kiváltó tényező eliminálásán alapul.  Amennyiben nem sikerül rátalálni az allergénre, vagy annak kiküszöbölése nem megoldható, a tüneti terápia mellett pentoxyfillinnel történő immunmodulációs terápia segíthet a klinikai tünetek enyhítésében.

Atópiás dermatitis

Az inhalációs allergia –más néven atópia- a szervezet környezeti allergénekkel szembeni öröklodo túlérzékenysége, melynek legfobb jellemzoje a pruritus. Gyakori allergiás megbetegedés, átlagosan a kutyák 10%-át érinti, egyes populációkban a borgyógyászati esetek akár 50%-át is kiteheti. Egyes kutyafajtáknál sokkal  gyakoribb az atópia az előfordulása (pl. west highland white terrier, labrador retriever, foxterrier, boxer, szetterek) viszont ritkán jelentkezik cocker-spánielnél és tacskónál. Klinikai tünetei változatosak lehetnek, bár a tünetek homlokterében az egyre fokozódó és eltéro mértékű pruritus (főleg a nyak és a has ventrális felületén), illetve „pofadörzsölés” és „lábrágcsálás” áll. A humán esetekkel ellentétben az atópiás állatoknál ritkán tapasztalunk felső légúti tüneteket (orrfolyás, tüsszögés, stb.), viszont nem ritka egyéb gyulladásos tünetek (conjunctivitis, otitis externa, rhinitis) és interdigitális nodulák jelentkezése.
A betegség ritkán szövodik párhuzamosan jelentkezo táplálékallergiával, vagy kontaktallergiával, viszont gyakran alakul ki másodlagos borfertozés, ezért a látható secundaer borelváltozások (allopécia,  lichenifikáció, hiperpigmentáció, stb.)  jellemzoen a vakaródzás következményeként és nem annak okaként jelentkeznek. Az öntrauma számos felületi bőrelváltozás forrása, mely másodlagos borinfekciók melegágya lehet. Ilyen esetben nem szabad az elváltozás (pl. pyoderma) diagnózisának felállításával megelégedni, hanem mindig az alapokot kell felkutatni.

Nem valószínű az atópiás háttér, ha – életkortól függetlenül – a viszketegség megnyilvánulását testszerte jelentkezo borelváltozások felbukkanása elozi meg. Legnehezebb a diagnózis felállítása a nem szezonális és az ismeretlen szezonalítású esetekben, illetve ha az elso tünetek robbanásszeruen jelentkeznek.  A GLK-kezelésre való reagálás ismerete ugyancsak kituno diagnosztikai segítséget jelent, ugyanis az atópiás állatok túlnyomó többsége jól reagál glükokortikoidokra. Ha GLK-terápiára nem következik be javulás annak számos oka lehet. Ilyenkor elképzelheto, hogy az állat nem atópiás, krónikus esetrol van szó, vagy az atópiával párhuzamosan valamely egyéb interkurrens betegség ( pl. táplálékallergia, bolhaallergiás dermatitis stb.) is fennáll, mely kiszűrheto pl. előzetesen végzett hypoallergén diétával (táplálékallergia) a környezeti allergének kiküszöbölésével (kontakt dermatitis) és megfelelo bolhakontrollal (bolhaallergiás dermatitis).

Az alábbi táblázat az atópiás dermatitis diagnózisának felállításához szükséges leggyakoribb kritériumokat foglalja össze:

 

 

 

 

 

 

 

A diagnózis felállítása előtt a legfontosabb az egyéb lehetséges kórokok kizárása (ektoparazita és mikrobiális fertőzés, táplálék és kontaktallergia, bolhaallergiás dermatitis, stb.). Ha a fenti okok kizárhatók, megkezdődhet kórelozmény aprólékos kikérdezése, és az alapos klinikai betegvizsgálat. A tapasztalt eredményeket célszerű egy erre a célra készített adatlapon összesíteni.  Felmerül az atópia gyanúja, ha a pofatájékra valamint a lábvégekre lokalizálódó pruritus jelentkezik elsodleges borelváltozások nélkül. Az atópiás dermatitis klinikai első tünetei általában 1-3 éves korban jelentkeznek.  Szezonális tünetek jelentkezésekor -a csupán időszakosan felbukkanó- növényi allergének (fű-, fa-, és gyom pollenek), míg a nem szezonális tünetek jelentkezésekor -egész évben jelenlévő- rendszerint „beltéri” allergének (pl. atkák, gombák, gyapjú, toll, stb.) szerepe valószínűsíthető az allergia kiváltásában.  

Az atópiás dermatitis jellegzetes tünetei

  1. Bőrpír a szemkörnyéken és a pofatájékon
  2. Bőrkiütések a hónalji tájékon
  3. Interdigitalis erythema
  4. Otitis externa és a fülkagyló dermatitise

 

1                                                                               2            5

3                                                                                      4
Kiegészítő vizsgálatok
Ahhoz, hogy a betegség oki kezelése megoldható legyen, meg kell határozni a kiváltó kórokot (a tüneteket kiváltó inhalációs allergéneket). Ehhez nyújtanak segítséget a szerológiai tesztek és az ún. intradermális (ID) teszt.
Az ID teszt elvégzése előtt fals a negatív diagnózis elkerülése érdekében tanácsos meggyozodnünk arról, hogy az antihisztaminok adását 10 nappal, a perorális GLK-ok adását 3 héttel, a tartós hatású szteroidok adását pedig 6 héttel a tesztelés elott beszüntették-e. Az atópia fennállásának bizonyításához, és az azt kiváltó allergének azonosításához kitűno segédeszköz az ID-teszt, mely rendkívül gyors és megbízható módszer, azonban annak eredményét minden esetben a klinikai tünetekkel egybevetve tanácsos értékelni.
A vizsgálat során a tüneteket leggyakrabban kiváltó inhalációs allergének kivonatát a bőrbe fecskendezzük (intradermális beadás) és 20 perc elteltével vizsgáljuk a kiváltott reakciót.
Az ID teszt előnye, hogy olcsó, és azonnali „látványos” eredményt szolgáltat, mely a tulajdonos számára is könnyebben értékelhető.

 

6   7   8                  

Intradermális teszt kitt                                       ID teszt                                       Hiposzenzibilizáló kitt

Az in vitro szerológiai vizsgálatok nagy előnye, hogy ezek elvégzését nem befolyásolja a vérvételt megelőző rövid GLK vagy antihisztamin terápia, és kivitelezéséhez csupán egy vérvételre van szükség. A szerológiai vizsgálatok elvégzésére egyelőre csak külföldi laboratóriumokban van lehetőség, azonban –a jól kiépített hazai laboratóriumi futárszolgálatok igénybevételével- az eredmény még így is rendszerint néhány napon belül megérkezik az állatorvoshoz. Napjainkban a legspecifikusabb IgE-vizsgálatot, az Allercept-panel teszt ajánlja, mely minimalizálja az egyéb immunglobulinokkal történo keresztreakciókat, amely a korábban bevezetett monoclonális ellenanyaggal dolgozó teszteknél elofordulhat. Ezzel a teszttel jelenleg max. 36  allergén vizsgálható, és mindössze 1 ml szérumból ill. plazmából elvégezheto a vizsgálat. További előnye, hogy a többlépcsős allergia diagnosztika során a szezonális és nem szezonális allergének csoportja külön is szűrhető, és a teszt eredménye alapján hyposzenzibilizáló oldat is megrendelheto.

Napjainkban mindkét kiegészítő vizsgálat egyaránt megbízhatónak mondható, így annak eldöntése, hogy az atópia kiegészítő vizsgálataként melyik (esetleg mindkettő) elvégzése mellett döntünk-e, alapvetően attól függ tulajdonos mennyire áldozatkész.

 

Mind a szakma mind pedig az állattulajdonosok részérol egyre nagyobb igény mutatkozik olyan gyógykezelési lehetőségek iránt, melyek hosszú távú megoldást jelentenek az apótiás dermatitis menedzsmentjében, és nincs mellékhatásuk. Az atópia modern ellátásában a szerológiai illetve ID-teszt eredménye alapján megtervezett hiposzenzibilizáció (immunterápia) eredményes és praktikus eljárás, mely biztonságos alternatívát kínál a komoly mellékhatásokkal járó glükokortikoid terápiával szemben.  Az eljárás lényege, hogy a környezet egyes anyagaira (pl. virágpor, poratka, stb.) bizonyítottan túlérzékeny betegek részére az adott allergénbol, vagy allergénekbol egy olyan injekciós készítményt állítanak elo, melyet egyre növekvo adagban és ritkuló gyakorisággal a szervezetbe juttatva csökkentheto, vagy megszüntetheto a szervezet érzékenysége az adott -allergiát kiváltó- anyag iránt. Ez a végtelen egyszerű kezelés bármely rendelőben, vagy akár az állat tartási helyén is elvégezhető. Hazai tapasztalatok alapján ezzel a korszerű eljárással kezelt kutyák több mint 80%-ában csaknem teljes tünetmentességet eredményez, és a fennmaradó esetekben is jelentős tünetenyhüléshez vezet. A hiposzenzibilizáló kitt egyenlőre csak külföldről rendelhető. A terápiás-kitt  az allergiateszt (ID-teszt ill. szerológia) elvégzését és az allergiát kiváltó allergének azonosítását  követő 2-4 héten belül beszerezhető, és beszerzési ára éves szinten alig haladja meg a -sokszor súlyos mellékhatásokkal járó, és gyakran nem kielégítő- tüneti terápia költségeit.
Tudni kell azonban, hogy az érzéketlenítés annál sikeresebb, minél kevesebb ido telik el az elso tünetek jelentkezése, valamint a diagnózis felállítása és az érzéketlenítés megkezdése között. Ezért a tüneti gyógykezelésre csak ideig-óráig enyhülő vissza-visszatérő viszketegség (pofadörzsölés-lábrágcsálás) esetén mielőbb tanácsos egy bőrgyógyászati szakvizsgálat és allergia-teszt elvégzése, melynek eredménye alapján megtervezhető a mellékhatásokat kiküszöbölő célirányos gyógykezelés.

 

4. KRIMINALISZTIKAI KURIÓZUMOK / EGYÉB KÓROKOK

Amennnyiben oktani nyomozásunk során az eddig tárgyalt legvalószínűbb gyanúsítottak -biztos alibijük miatt- nem állíthatók a vádlottak padjára, kénytelenek vagyunk tovább kutatni az elkövető kiléte iránt. Az utolsó fejezetben a teljesség igénye nélkül sorolunk fel néhány kuriózumot a bőrgyógyászati kriminalisztika feneketlen tárházából.

 

Mielőtt a ritkább kórképek nyomába erednénk, a részletes kórelőzmény adatainak felvétele révén nem árt tisztázni néhány fontos körülményt, mint pl. az első tünetek jelentkezésének időpontját.
A parazitás és mikrobiális fertőzés az élet során bármikor megmutatkozhat, az allergiás problémák rendszerint a fiatal állatokon jelentkeznek, míg vannak olyan viszketéssel járó kórképek, melyek főleg felnőttkorban jelentkeznek.

6
Gyakran csupán a kórelőzmény alaposabb kikérdezésekor derül fény a már korábban is észlelt rekurrens gyulladásos, vagy allergiás tünetekre (pl. otitisre vagy talp-nyalogatásra).  Ezeknek a nem feltűnő tüneteknek a tulajdonos gyakran nem tulajdonít nagy jelentőséget, holott gyakran állnak összefüggésben az aktuálisan jelentkező pruritussal.
Ezzel szemben a valódi, előzmények nélkül,  idősebb korban jelentkező pruritus esetén (amennyiben a fertőző és allergiás háttér kizárható) elsősorban az endokrinopátiákra, anyagcsere zavarokra, autoimmun problémákra valamint daganatos elváltozásokra kell gondolni.

Másodlagos bőrtünet Cushing kóros eb bőrén.

A háttérbetegség leleplezése érdekében elvégzendő további vizsgálatok a következők:

 

 

7A háttérben meghúzódó hypothyreosis vagy Cushing-kór például kutyán hajlamosíthat felületes pyoderma és következményes pruritus kialakulására, míg macskán a hasüregi daganatok lehetnek felelősek a késői viszketés megjelenéséért.
Hasonlóképp, ha egy idősebb ebnél tapasztalunk hirtelen –előzmények nélkül- jelentkező bőrpírt és viszketegséget, elsősorban nem allergiára, hanem anyagcsere zavarra vagy daganatos megbetegedésre kell gondoljunk.
Az epiteliotróp lymphoma például intenzív pruritushoz és markáns erythema kialakulásához vezethet, amely klinikai tünetei alapján a felületes vizsgálóban allergia vagy rühösség gyanúját keltheti.
A fentieken kívül pruritus hátterében még számos olyan egyéb kórok (pl. autoimmun bőrbetegség) szerepelhet,melyek kiderítése gyakran még szakspecialista számára is komoly kihívást jelent.

                                                                                                             Autoimmun bőrbetegség ebnél

 

 

Összefoglalás

A társállatok bôrbetegségeinek egyre gyakoribb előfordulása nem csupán a gazdik és kedvenceik életét keseríti meg, hanem azok felismerése és sikeres gyógykezelése gyakran az állatorvos számára is komoly kihívást jelent.
Miként egyéb betegségcsoportoknál, a pruritussal járó dermatológiai kórképek felismerésénél a legfőbb nehézséget az adja, hogy ugyanazt a tünetet a legváltozatosabb kórokok idézhetik elő,  melyek között akár a kültakarótól független szisztémás betegségek is szerepelhetnek.
Mivel számos bőrbetegség az egész szervezet fizikális állapotára, és az állat pszichés státuszára is gyakran hatással van, a diagnózis felállítása és a hatékony terápia megtalálása messze túlmutat a bőrtünetek megszüntetésén.
Különösen igaz ez a viszketéssel járó bőrbetegségek esetén, hisz azok időben történő azonosítása a sikeres gyógykezelés zálogát jelentik, és nemritkán az állat életét is jelentősen meghosszabbíthatja.

Reméljük jegyzetünk segít abban, hogy az állatorvoslás egyik sötét foltját világosabban lássuk, és az itt ajánlott tervszerű nyomozás alkalmazásával egyre több felderítésünk zárul majd sikeresen.

 

TOVÁBBI INFORMÁCIÓ:

Dr. Király Péter
Mobil: 06 30 907 5254

REX Kisállatrendelő
Bőrgyógyászati szaklabor
1046 Budapest Lakkozó u. 13.
Tel: 380 7861, fax: 232 1202
e-mail: info@rexrendelo.hu
honlap: www.rexrendelo.hu

 

A jegyzetben közölt, névvel el nem látott fényképeka jegyzetíró felvételei!

 

Köszönetnyilvánítás :

Ezúton köszönöm Dr. Jerzsele Ákosnak az előadás összefoglaló lektorálása során nyújtott segítségét, valamint a Newcopharm Hungária Kft.  és a Virbac támogatását az igényes jegyzet kiadásáért.


Irodalomjegyzék

 

             Tierartzl.Prax.18,1990, 525-528